Fülszöveg

"Tudom jól, hogy már réges-régen el kellet volna mondanom a fiamnak, de sosem volt bennem annyi erő és eltökéltség, hogy elmondjam neki az igazságot. Nem kellett volna annyira kiakadnom, amikor megjelent az éjjel a farkas... de nem tehetek róla.
Azt hittem, hogy már régen elfelejtettem, de úgy tűnik,a mai napig kísért a múltam.
Uram istenem mégis, hogy mondjam el neki? Belekezdeni sem tudok ebbe a szörnyűségbe!
Vajon, mit tenne most a helyemben? Mit kellene most tennem?
Nem tudom.
De egy biztos: ránk talált. Látott.
A gondolataimból a bejárati ajtó nyílása rántott vissza a valóságba.
-Markus?"

2016. október 12., szerda

Tizenhatodik fejezet


Rosa

Még mindig: zavartan léptem be Markus szobájába. Nyugtalanított, hogy nem emlékeztem arra, hogy az éjjel mi történt?
Mégis, hogyan kerültem oda, abba a kunyhóba... és Markus?
-Itt jobbra van a fürdőszoba menj be nyugodtan és mosakodj meg, már engedtem neked vizet, meg raktam ki egy törölközőt is.
- Rendben...
Bementem a fürdőszobába: körül néztem. Egy hatalmas tükörrel találtam szemben magamat. Borzalmasan festettem, mint aki minimum felmászott a hegyre... Az ujjbegyeim kisebesedtek, a térdeim is.A lábszáraimat sár borította, s néhol egy-egy horzsolást is felfedeztem.
Az arcomon is van egy vágás, a jobb halántékomon. A ruhám, pedig darabokban lógott rajtam, s egy könnyed mozdulattal le is vettem magamról.
Majd beszálltam a kádba. A meleg víz égette a bőrömet, a vérem pedig a sárral elegyedve sötétre színezte a vizet. Fájtak a karjaim és a lábaim is,ezért csak óvatos mozdulatokkal tudtam letisztítani magamról a mocskot.
Hosszú percekbe telt, de végül tisztán léptem ki a kádból. Leengedtem a sötét vizet, majd becsavarta magam a törölközőbe, melyet Markus készített ki nekem.
Markus...
Ez az egész nagyon különös, reggel óta, mintha más lenne a légkör köztünk.... Sokkal belsőségesebb, sokkal intimebb. Történt valami az este?

A fürdőből ismét Markus szobájába vettem az irányt. Arra számítottam, hogy odabent lesz, de csalódottságomra nem volt bent. Mivel ötletem, nem volt, hogy merre mehetett, így bementem és leltem az ágyára. Az ágy egy kisebb ablak mellett volt. Odakint esett az eső,s  elhomályosította a kinti erdőt. Tekintetem az erdőről egy könyvespolcra tévedt, mely az ajtó mögül kukucskált ki.
Felálltam az ágyról és a könyvespolc elé sétáltam. Nem gondoltam volna, hogy Markus szokott olvasni. Regények, verseskötetek sorakoztak a polcon, s néhány szakácskönyvet is felfedeztem a regények közé bedugva...
-Látom végeztél, szép tiszta lettél - mosolygott rám.- De gondolom nem szeretnél, törölközőben maradni... bár én nem bánnám - mondta majd pimaszul rám kacsintott.
Anyukám!! Mindig tudja, hogy csalhat mosolyt az arcomra...
-Nem tagadom örülnék néhány ruhának.
-Biztos jól meggondoltad, még választhatod azt is ,hogy törölközőben maradsz!!
-Hmmm... Azt hiszem jól átgondoltam a dolgot. - válaszoltam még mindig mosolyogva, viszont neki meg lehervadt a mosolya és duzzogást tettetve elővett nekem egy pólót, meg egy bokszert. Nadrágot nem kaptam, hiszen legyek akármilyen magas Markus pólója még így is a combom közepéig leért.
-Köszönöm.
-.... hadd ne mondjam, hogy most mire gondolok! - motyogta miközben végignézett rajtam.
-Na mond csak, hallani akarom!
Markus nem felelt semmit, közelebb lépett hozzám, majd gyengédem megölelt, és a fülembe suttogott valamit: Tiszta cuki vagy...
Nem tudtám mást csinálni, mint mosolyogni... mert őszintén azt hittem, hogy majd valami perverzzel fog elődrukkolni.

Sokat beszélgettünk ma, de egyikőnk sem hozta fel azt, ami az éjjel történt, vagy pontosabban, ami nem történt.
-Szeretném,ha itt maradnál ma éjszakára. Nem merlek magadra hagyni... - törte meg a csented Markus miközben a teánkat szürcsölgettük, és a teraszon üldögéltünk az erdőt kémlelve.
-Féltesz engem? - néztem fel rá meglepetten.
-Ezt eddig még nem vetted észre? Persze, hogy féltelek,hiszen fontos vagy számomra.
-Akkor itt maradok! Csak, majd írok Emmának, hogy falazzon nekem...

Már kezdet sötétedni, amikor bejöttünk a teraszról. Különös, hogy reggel óta egyszer sem láttam Pera nénit, pedig reggel, olyan izgatottnak tűnk. Különös erre nincsen jobb szó, sőt az egész életem/életünk rendkívül különös.
-Olvasnál nekem?
-Hmm? Nem vagy már kicsit idős az esti meséhez?
-Nem úgy értettem, csak kíváncsi vagyok az egyik regényre a polcodon, csak lusta vagyok olvasni.
-Hmm... kis dilis, Na, jó hozd ide azt a könyvet.
Felálltam az ágyról, és odasiettem a könyvespolchoz, majd leemeltem az egyik könyvet.
-Mi a címe?
-Az álmodó. - válaszoltam majd, a kezébe adtam a könyvet, s bebújtam a takaró alá.Egyenesen a karjaiba. Mire kellően elhelyezkedtem, már fel is lapozta könyvet. Belepuszilt a hajamba, majd elkezdte olvasni nekem a történetet.










Sziasztok, először is szeretnék elnézést kérni az elmaradásom miatt. Kifogásokat nem fogok keresni, mert nem akarok nyafogni nektek és valóban nem is ez a lényeg.
Viszont megpróbálok újra rendszeresen felrakni újabb és újabb fejezetek, addig is várjatok türelemmel.

Remélem tetszett nektek a mai rész.
Puszillak titeket: 
Anna

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése