Fülszöveg

"Tudom jól, hogy már réges-régen el kellet volna mondanom a fiamnak, de sosem volt bennem annyi erő és eltökéltség, hogy elmondjam neki az igazságot. Nem kellett volna annyira kiakadnom, amikor megjelent az éjjel a farkas... de nem tehetek róla.
Azt hittem, hogy már régen elfelejtettem, de úgy tűnik,a mai napig kísért a múltam.
Uram istenem mégis, hogy mondjam el neki? Belekezdeni sem tudok ebbe a szörnyűségbe!
Vajon, mit tenne most a helyemben? Mit kellene most tennem?
Nem tudom.
De egy biztos: ránk talált. Látott.
A gondolataimból a bejárati ajtó nyílása rántott vissza a valóságba.
-Markus?"

2016. szeptember 30., péntek

tizenegyedik fejezet


Markus

A szempár vérvörösen ragyogott, eltökélt fényben égett, mintha mondani akart volna valamit. Amikor aznap hazaértem, a farkas nem véletlenül volt a házunk előtt.
Rám várt.
Pont, mint múltkor az erdőben...
Ugyan már legalább két hét telt el a találkozás óta, de még mindig előttem van az a vörös szempár és biztos vagyok abban, hogy okai vannak a farkas felbukkanásának. 
A napokban előszedtem a városi legendát, ami a fekete farkas felbukkanásával kezdődik:

"...az egyik este egy hatalmas fekete farkas démona jelent meg az erdőben. A bundája olyan sötét volt, mint az éj, azon a napon, amikor levadászták a faluban garázdálkodó farkast. A szeme, pedig olyan sárga, mint az aznapra virradó hajnal sugarai."

 A legendáról szóló történetet a városi könyvtárban találtam meg, egy régi füzetecskében, s a történet mellet rendeget rajz is volt. Rajzok a fekete és a fehér farkasról, egy lányról és egy fiúról... a fiút ugyan tudom, hogy hogyan kapcsolódik a történethez, de a lány... róla fogalmam sincs, hiszen nincs szó egyetlen egy lányról sem benne. De nem is ez a lényeges, hanem a fekete farkas, az első rajzon a legendában szereplő sárga szemű látható a következőn egy zöld szemű, majd egy kék és végül egy vörös... az utolsó pontos mása a miénknek. De komolyan teljesen megegyeznek!!
A kutakodásom ellenére valójában még magam sem tudom, hogy mi is az amit valójában keresek, de azt tudom, hogy Rosa rajzaiból kellene kiindulnom. Hiszen ott volt az erdei ösvény, az erdei házikó bent a rengeteg mélyében és a rám várakozó farkas rajza.
Az utóbbi napokon vele sem tudtam igazán beszélgetni, akárhányszor megláttam mindig a papírjaiba volt bújva, vélhetően rajzolt... Sőt teljes mértékben biztos vagyok benne.
Mindössze egyszer sikerült elkapnom egy rövidebb beszélgetésre, amikor az egyik este elmentem sétálni - meg akartam keresni az erdei házikót -  akkor pillantottam meg a libegő egyik fülkéjében...
-Szia, remélem nem bánod, ha csatlakozom. - léptem be a fülkébe mosolyogva, de ő fel sem nézett csak rajzolt tovább. - Mi az, haragszol rám?  - kérdeztem, s közben leültem vele szembe.
Nem válaszolt.
Mintha a falnak vagy legalább is magamban beszélnék.
-Rosa! Te tényleg haragszol rám? - kérdeztem újra, s közben megérintettem az arcát, mire hirtelen felemelte a fejét.
Tekintetünk végre találkozott.
Vérvörös... akárcsak a...
-Sz...szia. - köszönt rekedtes hangon. - H..hogy kerültél ide? Eddig észre sem vettelek...
-Igen, azt észrevettem és én már azt hittem, hogy haragszol rám.
-Miii, dehogy nem haragszom.
-Pedig nekem úgy tűnt. Sosem szólsz hozzám, és mindig elkerülsz - mondtam, de mintha nem is tudná, hogy miről beszélek olyan csodálkozó tekintettel meredt rám.
-Bocsi, de nekem..  ezek, nem tűntek fel... mostanában állandóan rajzolok van, hogy éjszaka is... oh tényleg neked is készítettem egyet. - mondta, s előkotorászott egy lapot a mappájából.
Azt a rajzot nyomta a kezembe amin a farkas a vállaimon ágaskodik.
Döbbenet ült ki az arcomra, mert nem tudtam elhinni, hogy...
-Te láttál minket?
-Kiket? -. kérdezte csodálkozva.
-Hogy csináltad ezt? És mikor? Csak nem utánam jöttél, amikor múltkor elmentem tőletek?
-Amikor múltkor elmentél tőlünk én... akkor rajzoltam ezt..., de hogy értetted azt, hogy követtelek? Otthon voltam...
-Akkor fent, a házunk előtt várt rám...
Elmeséltem Rosanak, hogy mi történt aznap este, hogy hogyan nézet a szemeimbe azokkal a vörös szemekkel. S a többi hasonlóságot is, ami a rajzaihoz kapcsolódott. De Rosa csak hallgatott és üveges tekintettel meredt rám.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése