(ide kattintva ^ elindul a zene, amelyre megírtam a történetet)
Mélyet lélegzek: érzem a friss eső illatát, mely felpuhította a földet, s teljesen átáztatta bundám... Kecsesen lépkedek a fenyvesek között, érzem a lábaim alatt a nedves föld érintését. Az erdő ösvényt formál körülöttem, előttem elválnak egymástól a fák mögöttem, ismét összezárulnak, s így engedne utamra: előre és előre. A fák ágai közül kíváncsi szempárok szegeződnek reám, s követik minden egyes léptem. Az eső lassan kezd elállni, s az erdő is szétnyílik előttem, én pedig megpillantok egy aprócska tisztást, a fenyvesek mélyében. Lassan lépkedek teszem lábaimat egymás után, s végül kiérek a fenyvesek takarásából.... Megfagy bennem a levegő. Előttem három lény sorakozik... Egyfarkas... hófehér bundáját vércsíkok tarkítják, szeme fehéren csillog felém, némi tisztességet vélek felfedezni a szemébe. Látok még egy medvét is és egy szarvast, de pillantáson a farkasszemeibe fúródtak... s fülembe egyre csak egy nyikorgó hangot hallok, mely egyetlen egy szót ismételget: Közeleg, közeleg, közeleg.... S hirtelen lecsúszik a farkas bundája, s már csak egy csontváz tátog előttem, majd követi a példát a két másik állat is.Már három csontváz áll előttem, s tátognak felém. Fülemben pedig még mindig ugyanazt a nyikorgó hangot hallom.
Közeleg, közeleg, közeleg...most te következel.... - ziháltan ülök fel az ágyamon. S szemeim a sötétségbe révednek. Egyedül vagyok, de még mindig előttem állnak a csontvázak. Remegve nyúlok a takarómért, melyet alvás közben lerúghattam magamról s immár a földre került... óvatosan nyúlok érte... mert még mindig az álom hatása alatt vagyok. Felülök az ágyamon és magamra húzom a takarómat, s csak bámulok a sötétbe...
Aznap este már képtelen voltam visszaaludni. Amint elkezdett világosodni én is lerúgtam magamról a takaróm, s kinyitottam az ablakomat, hogy a friss levegő segítsen felejteni. Majd a rajztömbömért nyúltam, s egy darab szénért. S nekiálltam kirajzolni magamról a csontvázakat. Lehet, hogy nevetségesnek tűnik, viszont én csak így tudok felejteni. S ezt most valahogy muszáj elfelejtenem.
A rajtolásból a telefonom pityegése zavart fel, Markus írt.
Mark: Jóreggelt farkasszem, remélem még nincs programod mára! ;)
Egy pillanat alatt mosoly terült szét az arcomon, amint elolvastam az üzenetet.
Én: Neked is jó reggelt! Mondtam már, hogy ne hívj így!!!
Mark: Hmm. Ha nem így akkor viszont marad a gyönyörűm!
Én: Még ha az lennék...
Mark: Az vagy, higgy nekem!!;) Szóval eljönnél, ma valahova velem?
Én: Randizunk?
Írtam vissza neki mosolyogva, ugyanis az elmúlt napokban eléggé elmélyült a kapcsolatunk, viszont még nem tartunk ott, hogy együtt lennénk, viszont egyre többször megyünk el, csak úgy valamerre. Ami természetesen nem mindenképpen randi, de mi szeretjük így hívni, még akkor is ha csak az erdőbe megyünk ki bóklászni...
Mark: Valami olyasmi!!
Én: Kíváncsian várom:)
Markus
Lehet, hogy most a legtöbben kikiáltanának a világ legunalmasabb alakjának, amiért csak egy egyszerű beszélgetős délutánra hívtam el Rosat.
Az elmúlt, napokban, amikor nem együtt voltunk, minden időmet az erdei kunyhóban töltöttem, illetve az annak rendbe hozásával. Például kicseréltem a régi faajtót, kitakarítottam vittem le néhány takarót, meg néhány gyertyát is melyeket befőttes üvegekbe helyeztem el. Így ha kellő mennyiséget meggyújtok akkor már felérnek egy lámpával is. Vittem le magammal néhány bögrét, tányérokat és evőeszközöket is. Szóval igen,egy kicsit berendezkedtem.
Gyönyörűm: Mikorra legyek kint a libegőnél?
Érkezett az üzenet Rosatól.
Én: Egy félóra múlva. Viszont megtudod oldani, hogy éjszakára is maradhass?
Gyönyörűm: Simán! :) Miért mit terveztél?
Én: Hááát... szerintem jobb ha nem tudod ;)
Gyönyörűm: Féljek???
Én: Félhetsz! Viszont megígérem, hogy gyengéd leszek veled!
Gyönyörűm: Na,de Mark!!!
Szegénykém, lehet, hogy néha vissza kellene fognom magamat? Na mindegy, majd lesz valahogy, viszont tudhatná, hogy nem gondolom ilyenkor komolyan csak húzom az agyát. Viszont ezzel nem arra akarok következtetni, hogy odaadnám én bármelyik más fiúnak. Arra képtelen lennék. Hiszen szeretem én ezt a mocskot....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése