Pera néni
Tudom jól, hogy már réges-régen el kellet volna mondanom a fiamnak, de sosem volt bennem annyi erő és eltökéltség, hogy elmondjam neki az igazságot. Nem kellett volna annyira kiakadnom, amikor megjelent az éjjel a farkas... de nem tehetek róla.
Azt hittem, hogy már régen elfelejtettem, de úgy tűnik,a mai napig kísért a múltam.
Uram istenem mégis, hogy mondjam el neki? Belekezdeni sem tudok ebbe a szörnyűségbe!
Vajon, mit tenne most a helyemben? Mit kellene most tennem?
Nem tudom.
De egy biztos: ránk talált. Látott.
A gondolataimból az bejárati ajtó nyílása rántott vissza a valóságba.
-Markus? - kérdeztem meglepetésemre kellemetlenül vékony hangon.
-Igen, itthon vagyunk!
Vagyunk!
Mit érthetett azon,hogy vagyunk? - hasonló kérdésekkel a szívemben indultam meg a bejárat felé. De amikor megláttam a vendéget egy kicsit megnyugodtam... Viszont miután jobban szemügyre vettem a lányt jöttem csak rá, hogy kiről is van szó.
A szemei egy pillanatra megrémisztettek, mert az éjjeli látogatónkat juttatta az eszembe.Gyorsan elhajtottam a gondoltatott a fejemből és újra rájuk koncentráltam.
-Ros, drágám, mi történt? Jól érzed magad?
-Hello, Pera néni.. én nem tudom, hogy mi történt... - mondta halkan.
nem tudom, hogy mi történt... - visszhangzott a fejemben. Akkor is így kezdődött minden.
-Semmi baj drágám, gyere csak beljebb, nem vagy éhes? Csinálok nektek valami ennivalót!
-Köszi anya. - nyomott egy puszit a fejem búbjára a fiam. Majd megfogta Ros kezét, és eltűntek a szemem elől.
Szegény lány.. ha tudná, hogy mi történik most vele...
El kellene mondanom nekik?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése