I. kötet
Mogyoróbarna
Prológus
Emlékszem, hogy a nagyapa rengetegszer mesélte már a történetet, de én sohasem hittem neki. Mindig arra gondoltam, hogy csak ő találta ki, és nincs semmi valóságalapja. De ma már tudom, hogy nagyon is valóságos volt. Pedig nagyon hihetetlennek tűnt, még úgy is, hogy egy eldugott faluban élünk, amiről minden bizonnyal csak a körülöttünk levő faluk tudnak. Vagy nekik is csak legendának számítunk. A történet, amit a nagyapa mesélt nekem mindig a falut segítő fehér farkasról, és a falut fogságban tartó fekete farkasról szólt.
„Egészen régen történt, ha jól emlékszem, akkor, amikor az apám még kisfiú volt és 1899-t írtak. Amikor gyerek voltam, nekem is nagyon sokszor mesélte apa ezt a történetet, amikor a fehér farkas felbukkanása űzte el a sötétséget. De akkor kezdjük a legelején, a történet leges legelejét, hogy hogy lett egy egyszerű farkasból vérengző fenevad.
Akkor történt ez az egész, amikor az erdőből egy farkas folyamatosan, betört a faluba és fosztogatni kezdte a tartalékainkat, amit a télre gyűjtögettünk és tartogattunk. Amikor már ez hónapok óta tartott és a falusiak megunták, vadászatot indították és levadászták a farkast. A fejét, pedig egy régi szokásnak híven kitűzték egy karóra az erdő szélére, hogy ezzel is távol tartsák a vadállatokat. Amolyan elriasztást szolgált. Ez használt is, de csak egy-két hónapig, ugyanis utána következett be a tragédia. Amikor az egyik este egy hatalmas fekete farkas démona jelent meg az erdőben. A bundája olyan sötét volt, mint az éj azon a napon, amikor levadászták a faluban garázdálkodó farkast. A szeme, pedig olyan sárga, mint az aznapra virradó hajnal sugarai.
A farkas egyeneses a falunak vette az irányt, rengetegen belehaltak a támadásban és minden egyes éjszaka után csak rosszabb volt a helyzet. Amikor már, biztosra vették apáék, hogy mindennek vége, a semmiből felbukkant egy apámmal egyidős fiú. Azt mondta a haja vaj szőke volt és göndör, a szeme, pedig, mint a borostyán levele. A fiú egyenesen a farkas démonához futott és, ha hiszed, ha nem egy gyönyörű fehér farkassá változott, zöld szemekkel.
Legyőzte a fekete farkast és elűzte a sötétséget a falu felől. A démonná változott farkast pedig bezárta egy sziklába a falu közepén és azt mondta a megmaradt falusiaknak, hogy: - Most elmegyek és, amíg ez a szikla épp addig nem is jövök vissza, de ha mégis visszatérek, akkor a fekete démon hamarosan visszajön, ami nagy katasztrófához fog vezetni. Ezért kérlek, titeket ne bántsátok a farkasok klánját.
Ezt mondta és utána farkas képében eltűnt. Többet nem is látták."
Ennek a történetnek a mai napig egy szavát sem hittem el, mert túlságosan is gyerekes történetnek tartom. Mivel képtelenségnek tartom azt, hogy egy ember át tudjon változni egy farkassá, méghozzá fehérré, amik csak a legendákban és a mesékben találhatóak meg.
De amikor ma, éppen a szikla mellet mentem el, megpillantottam őt. A fiút a történetből, amit a nagyapám mesélt és egyből tudtam, hogy ő az. Amikor a zöld szemek belemélyedtek az enyémbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése