Markus
Őszintén sajnálom, de nagyon élveztem, amikor idegesíthettem Rosat, a gyerekes viselkedésemmel. Be kell vallanom szeretek vele hülyéskedni...
Annyira gyönyörű volt, ma. De még gondolni sem merek arra, hogy esetleg miattam csípte ki magát. Például még sosem láttam rajta semmilyen sminket, a szemét ma mégis kihúzta, kiemelve a narancs tekintetét. És a haja is ki volt engedve, pedig eddig akárhányszor is láttam mindig felfogta. És… huu az ahogyan a felsője hozzátapadt a derekához, melléhez…. őszintén nem jutok szóhoz…
A mai éjszaka igazán különleges. Mármint lassan itt a tél, de mégis kellemesen meleg, tavaszias a levegő.
Meleg van.
Még idefent is, a hegyen. Pedig ilyenkor az erdő már árasztja a fagyos levegőt. De most… most inkább meleg levegő áramlik felőle.
Már már kísértetiesnek is nevezhetném, de… a farkas.
Ez nem lehet igaz! Pont most gondolkodok itt a kísérteties időről. De rá kell, hogy jöjjek, hogy nem az időjárás az, ami valójában kísérteties, hanem a farkas. Az a nagy hatalmas fekete farkas.
Mégis mi a csuda ez.??
Elővettem a rajzot a farmerzsebemből, amit Rosa rajzolt…
Ugyanaz. Az utolsó vonásig ugyanaz.
A verandán, a virágok az ablakban, a narancsszínű szempár, a farkas.
Ez nem lehet igaz! És mégis.
A gondolatok cikáznak a fejemben. Túl sok az összefüggés!
Hogy lehet az, hogy Rosa rajzai… valóra válnak?
Először az erdőben, most a farkas... mi jöhet még?
Fogalmam sincs, de az már biztos,hogy kiderítem...
Sajnálom a rövid rész, legközelebb igyekezek egy hosszabbat összehozni!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése